Az Amazonas a Föld tüdeje

Az Amazonas-medence élete az élő és elhaló fákon ugyanúgy múlik. Az élő, növekedő fák szén-dioxiddal táplálkoznak, míg az elhaló fák szén-dioxidot bocsátanak ki magukból, így visszaengedik az üvegházhatást képző gázt a levegőbe. A tanulmány, amely a Nature Communications nevű szaklapban jelent meg, a világon először határozza meg a faelhalás mértékét az Amazonas-medencében.

Fernando Espiríto-Santo, a NASA Pasadenában lévő bolygókutató laboratóriumának szakembere, a tanulmány vezető szerzője új technikákat fejlesztetett ki a műholdas és más adatok elemzésére, amivel megállapította, hogy az elhalt fák a térségben évente körülbelül 1,9 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe.

A szakemberek az erdők növekedéséről összegyűjtött adatokat és különböző modelleket használtak fel ahhoz, hogy összehasonlítsák a fenti adatot a térség fáinak szén-dioxid elnyelésével. Minden egyes számításnál az élő fák szén-dioxid elnyelése túlszárnyalta az elhaltak szén-dioxid-kibocsátását, jelezve, hogy a szén-dioxid-elnyelés az uralkodó jellemző az Amazonas esőerdőire.

Mindeddig a tudósok csak megbecsülték az Amazonas szén-dioxid-egyensúlyát kicsiny földdarabokon végzett korlátozott méretű megfigyelések alapján. Ezeken a földdarabokon is az elnyelés volt a meghatározó, de a tudományos közösségben élénk vita folyt arról, mennyire képezik le ezek a földterületek az egész térség természeti folyamatait.